Már több mint egy éve, hogy beléptem a pánikbetegek népes táborába. Mit mondjak…. nem egy felemelő érzés. Aki benne van nem szívesen beszél róla, csak meglepődve tapasztalja, hogy a környezetében egyre több emberről derül ki, hogy átesett már ezen a betegségen. Ezt a blogot azért indítottam, hogy a személyes tapasztalataimat, élményeimet, próbálkozásaimat megosszam Veletek, hátha segít legyőzni a parát. Minden tudományos magyarázatot, álláspontot félretéve, én úgy fogom fel ezt, mint egy állapotot. Egyszer elmúlik.Szóval csak semmi pánik!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: